Nyári olvasmányaim - A színjáték

Szeretem a krimiket ha izgalmasak, ha megmozgatják a fantáziámat, ha nem egyértelmű, hogy alakul a szereplők sorsa. Ezt a krimit nem éreztem sem különösebben izgalmasnak, túl mély bizonytalanságot sem alakított ki bennem a szereplők sorsával kapcsolatban, még csak nem is szerettem az elején. Aztán valahogy elérte, hogy továbbra is olvastam, és nem csak azért mert utálok félbehagyni könyveket. 

A rendhagyó formáját érdekesnek találtam: emailekből bontakozik ki a történet. A szereplők egymás közötti üzenetváltásait illetve az ügyvédek közötti levelezést (készülnek a tárgyalásra) olvashatjuk a regényben. Ezek alapján szépen kirajzolódik a szereplők kapcsolatrendszere (egy kisváros színitársulatáról van szó), a közöttük lévő alá-fölérendeltségi viszony, amely a cselekedeteikben és kommunikációjukban is tetten érhető. Ami egyre jobban behúzott és a regény erőssége, az a karakterek nagyon jó kialakítása, az emailek hangvételéből nagyon jól bontakoznak ki a sérült személyiségekre jellemző vonások.  Észrevétlenül elkezdtem élvezni, és kíváncsi voltam arra, hogy ki mikor leleplezi le önmagát. Összességében nyári szórakozásnak jó volt, nem lesz az első helyen az idei kedvenceim között. 

A legtöbb ember becsületes és tartja a szavát, csak azok hagynak bennünk mélyebb nyomot, akik nem.