Egy kicsit elmaradtam az olvasmányélményeim megosztásával, de az olvasással nem. Most igyekszem pótolni, a nyár időt adott az olvasásra, néhányról megosztom a gondolataimat. Lesz köztük olyan, amit a tavasszal megalakult könyvklubunkba olvastunk. Lássuk hát:
Lassú kapcsolódás, de aztán nem eresztett.
Ismét egy szerzőnő, aki felkerül az akikkel szívesen beszélgetnék inspirációs falamra. Amy Bloom Közös titkaink című könyve elsodort magával (annak ellenére, hogy egyes értékelős helyeken nincs egyértelmű rajongás érte). Szépen megírt történet, ami bepillantást enged egy olyan fikcióba, amely akár igaz is lehetne. Lorena Hickok és Eleanor...
Ezzel a könyvvel is úgy jártam a nyáron, hogy nem volt egyértelmű, mit is érzek az olvasása közben. Időnként szórakoztatott, időnként bosszantott, helyenként kapkodónak és felületesnek éreztem, majd a gyomrom is görcsbe ugrott a gyász tökéletesen ismerős érzésvilágától. Végül barátommá vált ez a könyv. Elkezdtem úgy érezni, mintha a szerző, Rubin...
Szeretem a krimiket ha izgalmasak, ha megmozgatják a fantáziámat, ha nem egyértelmű, hogy alakul a szereplők sorsa. Ezt a krimit nem éreztem sem különösebben izgalmasnak, túl mély bizonytalanságot sem alakított ki bennem a szereplők sorsával kapcsolatban, még csak nem is szerettem az elején. Aztán valahogy elérte, hogy továbbra is olvastam, és nem...
Bonnie Garmus könyve (Minden kémia) zavarba hozott. Egy könnyed nyári, gyorsan felejthető olvasmánynak gondoltam. Ehhez képest érzelmek sokaságát váltotta ki belőlem: néha felbosszantott, sokszor megmosolyogtatott, időnként lelkesített, és nem egyszer elgondolkoztatott. Rendkívül dühítőnek tartottam azt, hogy egy 60-es évek Amerikáját megjelenítő...
Sok maradandó élményt köszönhetek érdekes címnek, szép borítónak. Ez a könyv is valójában a külsejével hívta fel magára a figyelmemet, semmit sem tudtam róla korábban. De nem bántam meg, mert azon olvasmányaim közé került, amelynek a hangulatára még sokáig fogok emlékezni.
Igazi férfi könyv. Férfiakról, férfi válságról, az életút közepén járó ki is vagyok én és merre tartok dilemmáról.
Nem tartom magam egy képzőművészeti szakértőnek és nem is célom azzá válni, csak kedvtelésből, érdeklődésből járok kiállításra. Néhány hete Dalí kiállításon jártam. Mivel erősen intuitív személyiség vagyok, és ez elég jól működik is nálam, erre a képességemre szoktam leginkább hagyatkozni a kiállításokon is. Engem ez így szórakoztat. Dalí-ra...
Könyves csevej oldalként két előzmény felületen is írok/írtam időnként az olvasmányaimról. Nem szakmai szemmel hanembátlagos olvasóként foglalom össze a benyomásaimat. Úgy döntöttem, hogy most már itt a szöveg-előn fogom folytatni, hiszen így egy helyre kerül minden, ami a szöveggel, írással, könyvvel és ezek kapcsán velem kapcsolatos.
