Nyári olvasmányaim- Papírpalota

Sok maradandó élményt köszönhetek érdekes címnek, szép borítónak. Ez a könyv is valójában a külsejével hívta fel magára a figyelmemet, semmit sem tudtam róla korábban. De nem bántam meg, mert azon olvasmányaim közé került, amelynek a hangulatára még sokáig fogok emlékezni. 

A történet elsőre nem tűnik különösnek, ötvenes nő, akit végigkísér az életén egy gyerekkori barátság-szerelemféleség miközben mindketten mással kötik össze az életüket.  De ez a kötelék mégis ott van, lehet ellene harcolni, vagy nem figyelni rá. Egy este mégis megtörténik. Hogyan tovább- erről szólna a regény, az összefoglaló alapján, de mégsem. 

Ez egy élet története, egy család küzdelme, döntésekkel, tragédiákkal, elfedésekkel. Olyan emberi. Ez a könyv nem egy harsány kinyilatkoztatás, nem mondja meg mit és hogyan kellett volna, nem akar ítélkezni, egyszerűen csak behúz és nem ereszt. Szerettem a hangulatát, csendes drámaiságát, a beletörődést, a döntésképtelenséget, a néma lázadást. Pont azzal okoz feszültséget, hogy visszafogottan írja le a szereplők egész életét megváltoztató drámákat. 

A legjobb amire anyám megtanított: van két dolog az életben, amit nem fogsz soha megbánni- a gyerek és az úszás.