Olvasmány élményeim- Vikingek (Kötter Tamás)

Igazi férfi könyv. Férfiakról, férfi válságról, az életút közepén járó ki is vagyok én és merre tartok dilemmáról.

Nem az én könyvem- a férjem olvasta először.  Mivel életút válságokkal foglalkozom esténként, így elkezdett mesélni róla. Elhatároztam, hogy legjobb ha elolvasom. Felemás érzésekkel zártam be az utolsó oldalt. A karakterek számomra tökéletesen hozzák az általuk képviselt problémákat. Ismerkedési gondok, kiégés, karrierválság, válllalati bulis kötelező elhajlási kényszer...stb. Létező világot jelenítenek meg, (ugyan a felsővezetői réteget kiemelve), létező gondokkal. A generációt is jól ismerem, az én korosztályom.  Még a sokat emlegetett Vikingek sorozatot is láttam. (kétszer is). Mégis. Az egész történeten kívül maradtam. Nem tudott beszívni, az előbb leírtak ellenére sem tudott valahogy mélyen hiteles lenni számomra. Azt hiszem azért lehetett ez, mert az író is csak egy külső szemlélőként (mint a pszichológus a könyvben) jeleníti meg a történetet, de sajnos érzem is ezt az üvegfalat. Mintha azon át kukucskálnék és a könyv felénél kimondottan döcögössé vált így számomra a történet. Aztán a végére valahogy mégis visszahúzott, de nem annyira, hogy a lélektani, olvasói élmény határomat átlépje, ami beemelné a hosszan megőrzött emlékeim közé. 

Ettől függetlenül el tudom, képzelni, hogy vannak akiknél nagyon betalálhat a megjelenített problémákkal. 

Krisztián jellemét sok más kortársáéval együtt, a Kádár-rendszer hosszúra nyúlt agóniája formálta. Ebben a remény és jövőkép nélküli átmeneti korban a nyugati kultúra és életforma- vagy legalábbis amit annak hittek- a tinédzserek számára videoklipek formájában szivárgott be a tévén keresztül.